Nézzétek meg, képes egy ilyennel itt hagyni engem a gazdi rendszeresen, na persze amikor meg megjön, mindig kiabál abból a dobozból a fején, hogy "Chipy menj innen, mert ez meleg", mondtam én, hogy melegítsd be, öreg??? Pedig csak örülök, hogy épségben hazajött...
Túraútvonalak, ötletek, tervek...
Mátra és Hortobágy, a végletek egy kanyarral
Induljunk mindig Dunakesziről, jó-jó akár Budapestről, nem ez a lényeg. Nem szeretnék hosszas túraleírásokat készíteni, azt már sokan megtették, csak hadd emeljek ki néhyány érdekességet minden útvonallal kapcsolatban. Soha nem esett jól autópályán motorozni, így ezen az úton is kerültük az M3-ast. Előnye is van a 3-asnak, pl. egy élmény megállni a gödöllői kastélynál, persze a motoros ritkán vetkőzik neki egy tárlatvezetésnek, de itt többet kapunk kívül amúgy is.
Igaz, Gödöllőtől eljutni Gyöngyösig már nem annyira izgalmas, mondhatnám unalom. Viszont tankolni mindenképpen állj meg Gyöngyösön, mert ami utána jön, az el fogja feledtetni, hogy mennyit is tudsz még egy tankkal elmenni, hol áll a mutató, és világíthat a lámpa, valószínű csak a következő kanyart fogod keresni. Nem, nem azt mondtam, hogy állatkodni kell a Mátrában, egyszerűen szép íveket motorozva, mindig a következő kanyarra figyelve tökéletes élmény itt kanyarogni.
Többet nem írok erről, mert ezt ki kell próbálni fel Kékestetőre, át Galyatetőre, le Parádra, át Recsken, Sirok, Eger, stb. Mit mondjak??? Fantasztikus minden kilométere, bárhol lassítasz és nézel körbe, csodát fogsz látni, Magyarország legszebb hegyeit, völgyeit. Ki nem állt még meg Kékesen azon a bizonyos kövön, ki nem járt még Parádon a kocsimúzeumban, ki nem állt még meg Sirokon a vár alatt? Valamennyi város jobbnál jobb helyekkel vár, ha csak meg akarsz állni egy frissítőre, de több helyen láttam ennivalót is, csak én a Hortobágyra tartogattam az éhséget.
Egyszer persze a jónak is vége, átmegyünk Egeren, lefelé az M3-as irányába, nem is olyan rossz, csak figyelni kell a sebességre erre felé, gondolom érted. 25-ös főút, aztán a 3-ason egy rövid szakasz, majd 33-as egészen Poroszlóig. Ez már itt az igazi Alföld, egész más érzés, és alig telt el néhány óra, hogy nekivágtunk a Kékes kanyarjainak. Érdemes elgurulni erre, a Tisza-tónál kötelező megállni, mert bebizonyíthatjuk magunknak, hogy nem vagyunk azok a motoros állatok, akik csak húzzák neki, minél hangosabban, gyorsabban és veszélyesebben. Állj meg a 33-ason, és rájössz, hogy tényleg ebben is van szépség, nem csak a “majré-csík” koptatásban.
Hogy miért jöttél el a Tisza-tóig, jogos a kérdés, de állj meg enni a Patkós csárdában ( kicsivel Tiszafüred után Hortobágy irányában) és megkapod a választ, egyél bátran harcsapaprikást túrós csuszával, kóstold meg a Délibábot, de ha van, semmiképp ne hagyd ki a túrós-mákos rétest ( jó tanács, ha tudod, hogy mentek, akkor érdemes odaszólni, hogy legyenenk kedvesek csinálni, mert egyre ritkábban csinálják). Irány haza…Könnyű ezt mondani, ha nem figyeltél mennyit eszel, akkor vedd óvatosabbra, mert könnyen rosszul járhatsz. Volt, hogy hazafelé csaltunk, mert késő volt, nem akartunk sötétben hazaérni, úgyhogy Füzesabonynál fel a pályára, és akár 130 km/h –val is mehetsz hazáig :-)
Budapest közelében, és mégis erdőben kanyarogva
Budapest körül sokat lehet motorozni, és igazán jó utakat is lehet találni, ha nem is az útburkolat minőségére gondolok, de legalább vannak kanyarok, hegyek, völgyek. A személyes kedvencem a fent látható útvonal, természetesen azért is, mert ehhez nem kell bemennem a városba, hisz Dunakesziről indulok. Viszont ettől függetlenül is érdemes erre gurulni, mert a Budapest táblát elhagyva, hamar kellemes kanyarokban, szép tájak között találjuk magunkat.
Pomázt elhagyva kezd izgalmassá lenni a dolog, és Dobogókőre érve érdemes megállni egyet pihenni, nem azért mert száguldottunk, hanem mert a kanyarokban azért koncentrálni a szokásosnál is többet kell, és ha szerencsénk van valamelyik „retro” büfé is nyitva van. Esztergom felé csak lejtmenet, de nem a fékezős fajta, itt lehet haladni, és az első szakasztól eltekintve egész jó lesz az út minősége is lejjebb érve. A Pilis igazán kellemes hely a motorozásra, csak érdemes ésszel csinálni, mert már itt is nagyon utálnak bennünket a túrázók, kirándulók és „bennszülöttek”, mint a Mátrában.
Esztergomba begurulva érdemes felmenni a Bazilikához, ha még nem, vagy rég jártál arra, mert szép látvány, de sokkal többet mutat magából a szlovák oldalról. A Párkányi-hídon áthaladva nem lehet eltéveszteni az irányt, mégha nem is jelzik sehol útközben, hogy merre van Letkés vagy Magyarország (de lehet csak én nem vettem észre, akkor bocsánat), Sturovon (hogy érthetően mondjam) először jobbra, keresztül a főtéren, majd ki a városból. Az első faluban a dombon, ha megállsz, gyönyörű látványban lesz részed, a Bazilika innen mutatja legszebb formáját. Tovább haladva Salka irányába, itt már kiírják, hogy Letkés (H), elnézést az előbb tévedtem. Újra Magyarországon, na nem mintha bármi gond lenne Szlovákiával, ezen a rövid szakaszon egész jók az utak, de legalábbis nem rosszabbak, mint nálunk. Letkésen szigorúan balra kell fordulni, véletlenül se Szob irányába, hanem irány Kemence.
Most elárulom a titkot, a térkép nem jó, nem kell felmenni Hont felé, teljesen megkerülni a Börzsönyt. Kemencéig kell eljutni, és ott a trükk. A templom után egy rendkívül éles fordító visz le jobbra a templom alá, egy egyirányú utcán keresztül jutunk el egy hídig, azon keresztül haladva, jobbra tartva elérünk a falu szélére, ha eltévednél, bárki meg tudja mondani, hogy merre van az erdei út, ami átvisz Diósjenőre. Ez az erdészeti út csodálatos, sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán leírjam-e, mert annyira szép tájakon vezet keresztül, és annyira jó itt kirándulni is, hogy tényleg kérdéses számomra is, hogy szabad-e az erdő csendjét motorok zajával háborgatni. Amíg én ezen gondolkodom, azért nézd meg ezt az utat, de kérlek haladj kultúrált sebességgel, figyelj a környezetre, állj meg legalább kétszer, és nézd meg a patakot az út mellett, vagy a kilátást az út majdnem vége felé levő kavicsos letérőnél található tisztásról, mert Diósjenő mögött egész a Cserhátig ellátni tiszta időben. Ha ügyes vagy, valahol félúton, a faházak után ( jobbra), be lehet fordulni egy szűkebb erdei útra, ami átvisz a kis erdei vasúti síneken, majd tovább halad talán 2-3 kilométert, és elérsz a Feketevölgy Panzióhoz. Semmi különleges, csak egy időutazás, a régen Vilati üdülő ( lehet most is?), a maga 70-es évek hangulatában, ugyanúgy köszön vissza, mintha gyerekkorodban már jártál volna itt, akár vándortábor, akár úttörő ( ne adj... KISZ) kirándulás keretében. Üdítőt inni tökéletes hely, talán nem egy extra az étel választék, de ha éhes vagy nyugodtan egyél, jól főznek, sőt a személyzet és a konyhás nénik is nagyon kedvesek.
Diósjenőre beérve haladj lassan, mert sok a gyerek az utcán, az iskola mellett ( egy szobor áll az udvaron) jobbra tartva be lehet gurulni Nográdra, megnézni a várat, vagy azt kihagyva egyből kihajtani a 2-esre, vagy ezt már itt is M2-nek csúfolják, mindegy. Az M2-n is mehetsz vissza Budapest felé, de ha akarsz egy jó fagyit enni, akkor érdemes lemenni Vácon a Duna partra, és onnan besétálni, jó... lusták motorral is felmehetnek, a főtérre. Mit is mondok, ez nem fagyizó, nem cukrászda, ez Desszert Szalon, és tényleg, Mihályi László, mester cukrász álltal megálmodott, elkészített sütemények igazi költemények, de fagyit mondtam, és abban se fogsz csalódni, itt olyan fagyikt találsz, amire még nem is gondoltál soha.
Irány haza, mert hiába ígértem, hogy ez Budapest körüli kör, még soha nem sikerült időben hazaérnünk, az otthoniak nagy örömére, mert valahol mindig többet időztünk, mint kellett volna.
Üvegtigris - kötelező program
Nem csak a filmeket kell megnézni! Ne csak a kanapén ülve érezd át a film hangulatát, látogasd meg az eredeti helyszínt! Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora élmény, nem tudom megmagyarázni, lehet csak azért, mert már a szezon elejétől vártam, hogy ide eljussak, de talán ennél több. Vannak dolgok az ember életében, amire azt mondja, hogy „ki kell pipálni”, hadd ne soroljam el az enyémeket, de mindenkinek van ilyen, biztos.
Az útleírás rövid lesz, a többi részre szinte nem is figyeltünk, csak mentünk, hogy odaérjünk. Talán megemlíthetném a Budakeszin található vadasparkot, mert állítólag jól főznek az étteremben, és jó a kávé is, de ezt nem próbáltuk ki, mert annyira pezsgett bennünk, hogy Üvegtigris.
Tinnyét elhagyva, Piliscsaba irányába már csak 50 km/h –val mentünk, annyira izgultam, hogy el ne hagyjuk a lehajtót, tudtam, hoy egy kanyarban lesz, de féltem, hogy nem vesszük észre, vagy későn, és abból csak a baj van, de nem, nem lehet nem észrevenni, szinte beesel a murvás parkolóba, ha nem fékezel időben, vagy nem mész olyan lassan, mint mi. Először azt mondtam magamnak, hogy ennyi? Kicsi, lepukkant, alig felismerhető. Majd letámasztottuk a motorokat, és a bukót lerakva valami megváltozott, körülnézve minden ismerős volt, pedig most jártunk itt először, ez annyira furcsa érzés, hogy azonnal hatalmába kerít. Nálam rutinosan volt fényképező, de akinél nem volt, szintén kapta elő automatikusan a telefonját, hogy képet csináljon. Nekünk kijárt egy külön „üvegtigrises” élmény, jött egy akkora 3 tengelyes „NATO” vagy talán „IFOR” feliratos, kiselejtezett katonai szállító tehergép ezerrel, hogy ugrottunk a motorokért, nehogy a Babetta sorsára jussanak, de amekkora lendülettel érkezett, olyan gyorsan is állt meg hatalmas port kavarva, valahogy vártam, hogy Gaben ugorjon ki belőle, és el akarja adni nekünk a gépet, de nem.
Az Üvegtigrist meg kell nézni, állítólag néha üzemel is, nekünk nem volt szerencsénk, de járunk még arra, hátha lesz hamburger J, aztán hazafelé lehet gurulni a Pilisnek, vagy csak egyszerűen be Budapestre.
